Petőfi Sándor: Kiskunság (Pest,1848.június)

Szerző:
Született 1823.január elsején kiskörösön. Édesapja, Petrovics István mészárosmester, édesanyja, Hrúz Mária férjhezmenetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott a maglódi evangélikus lelkésznél. Két évvel később a család Kiskunfélegyházára költözött. Petőfi tizenöt évesen kénytelen volt otthagyni iskoláját, a selmeci líceumot, s megismerkedett a nélkülözéssel és a nyomorral. Színházi „mindenes” Pesten, házitanító, majd katonának csap fel Sopronban.
1841 októberében fölvették a pápai kollégiumba rendes tanulónak. Itt ismerkedett meg Jókai Mórral.

Az 1842-es év hozta meg első jelentősebb irodalmi sikerét: az Athenaeum c. szép- irodalmi és tudományos folyóiratban megjelent A borozó című költeménye.

1842 novemberében vándorszínésznek szegődött.

1844 februárjában gyalog vágott neki a pesti útnak, hogy műveinek kiadót találjon.

1844 áprilisától júniusáig szüleinél tölti az időt, Dunavecsén. Olyan versek őrzik ennek emlékét, mint az Egy estém otthon és az István öcsémhez.

1845 márciusában kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből. Mint külső munkatárs továbbra is kötelezte magát arra, hogy verseit egyedül itt jelenteti meg.

1846 márciusában megszervezte a Tízek Társaságát, a hozzá hasonló gondolkozású fiatal írók érdekszövetségét. Tagja volt Petőfi mellett Jókai Mór, Tompa Mihály, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Bérczy Károly, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán és Kerényi Frigyes.

Az 1846-os év más szempontból is fordulatot hozott Petőfi életében. Erdélyi utazása során, a megyebálon megismerkedett Szendrey Júliával.

1847 májusában. Megismerkedésük 1. évfordulóján, szeptember 8-án megtartották az esküvőt.

1848. március 15-ike a pesti forradalom s egyszersmind Petőfi napja. A márciusi ifjak vezéreként az események egyik főszereplője.

1849 tavaszán gondjai ismét megszaporodnak: előbb szüleit temeti el, majd családja nyomorúságos helyzetén próbál segíteni. Szabadságot kér, a rangjáról is lemond. Az orosz beavatkozás hírére csatlakozik ismét Bem hadseregéhez. A legmegfelelőbb pillanatban ahhoz, hogy július 31-én életét áldozza a Segesvár melletti fehéregyházi csatában.


Műfaj
Petőfi Sándor Kiskunság című verse romantikus tájleíró költemény, jellemzője lírai személyesség melyet csodálattal tölt el a természetrendje, változatossága és ereje s a végtelenségébe, tágasságába otthonosan olvad bele, érzelmileg telített.
Tájköltészeti pályaszakasza az életmű korábban is jelentős témájának folytatása, illetve kiterjesztése, hasonló művek: ,Börtönéből szabadult sas lelkem/ Ha a rónák végtelenjét látom”/Az alföld/ ,,Puszta puszta, te vagy a szabadság képe,/ És szabadság, te vagy lelkem istensége!/A csárda romjai/ A Tisza/ A puszta télen/ Szülőföldemen.

Beszélő
Megkettőzött lírai én (elképzelő-elképzelt alak) ez a fajta beszédhelyzet elbizonytalanítja a megszólalást, hiszen a versben egyszerre megtalálható a nagyvárósba képzelgő költő és az elképzelt alföldi vándor, mint beszélő ez aztjelenti hogy a jelen és a múlt idősíkjai összeolvadnak.

Vershelyzet
Egy forró nyári napon, kora délelőtt a puszta egy meghatározott pontjáról, belsejétől indul el a nézet a város felé, a képzeletbeli vándorlás délelőttől egészen sötétedésig tart. A Kiskunságon való elképzelt vándorlás folyamán a táj megidézése s annak látványa kerül középpontba, a lírai én önmagát is belehelyezi a tájba.

Téma
A kiskunság bemutatása, egy képzeletbeli kirándulással.

Szerkezet
Versformája ütemhangsúlyos, négyütemű tizenkettesre épül, ez a hosszúság alkalmassá teszi a részletező leírást, de úgyszintén unalmassá és lassúvá is teheti verstempót.

Nyelvi poétikai eszközök
Változatos poétikai eszköztár írja le a látványt ebből a szempontból az olvasónak a megszemélyesitések és a hasonlatok tünthetnek fel elsősorban, a táj leírásában a színek jutnak fontos szerephez (sárga fenék,sötézöld káka,aranyos fellegek). Sokszor előfordulnak a nyugalmi állapotot vagy lassú mozgást jelentő igék névszók(hever,lomha,meg se' mozdul)és előfordulnak hangutánzó szavak (loccsan,jajgat,károg.

Egyéb
Ez a vidék, a Kiskunság nem csak szülőföldje miatt értékes a költőnek.A vers megírása idején (1848. máj-jún.) politikai reményei is ide kapcsolták, hiszen Szabadszálláson kívánt fellépni a képviselőválasztáskor. Ekkor még nem sejthette a rövid idő múlva bekövetkező kurdarcot. Várakozó bizakodás, optimista derű lengi át az egész költeményt.


forrás:
http://petofisandor.netlap.net/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi_S%C3%A1ndor