Hova szívem, lelkem
Mindig mindenhonnan vissza-visszavágyott,
Újra láttam végre születésem földét,
A szép Kiskunságot!
Bejártam a rónát,
Melyet átölel a Tisza-Duna karja,
S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét
Az anya, úgy tartja.
Itt vagyok megint a
Nagyvárosi élet örökös zajában,
Oh be képzeletem most is odalenn az
Alföld rónáján van;
Testi szemeimet
Behunyom, és lelkem szemeivel nézek,
S előttem lebegnek szépen gyönyörűn az
Alföldi vidékek.
Forró nyárközép van,
Kapaszkodik a nap fölfelé; sugára
Mint a lángeső, oly égető özönnel
Ömlik a pusztára...
Puszta van körülem,
Széles hosszú puszta, el is látok messze,
Egész odáig, hol a lehajló ég a
Földdel olvad össze.
Gazdag legelőkön
Visz az út keresztül; ott hever a göböly,
Rekkenő a hőség, azért nem fogyaszt most
A kövér mezőből.
Cserény oldalánál
Szundikál a gulyás leterített subán,
Kutyái is lomhák, nem is pillantanak
Az utazó után.
Itten a lapályon
Egy ér nyúlik végig, meg se' mozdul habja,
Csak akkor loccsan, ha egy-egy halászmadár
Szárnyával megcsapja;
Szép fövény az alja,
Egészen lelátni sárga fenekére,
A lusta piócák s a futó bogarak
Tarka seregése.
Szélén a sötétzöld
Káka közt egy-egy gém nyakát nyújtogatja,
Közbe hosszú orrát üti víz alá a
Gólyafiak anyja,
Nagyot nyel, és aztán
Fölemeli fejét s körülnéz kényesen,
A vízparton pedig töméntelen bíbic
Jajgat keservesen.
Amott egy nagy ágas
Áll szomorún, egykor kútágas lehetett,
mellette a gödör, hanem már beomlott,
Be is gyepesedett;
Elmerengve nézi
Ez a kútágas a távol délibábot,
Nem tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét
Már eleget látott.
Ott van a délibáb
A láthatár szélén... nem kapott egyebet,
Egy ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt
Tartja a föld felett.
Emerre meg gyérül
A legelő, végre a nyoma is elvész,
Sárga homokdombok emelkednek, miket
Épít s dönt a szélvész.
Nagy sokára egy-egy
Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok,
Rajtok varjú károg, itt-ott egy mogorva
Komondor csavarog.
Tenger szántóföldek
Terjednek szerteszét, rajtok áldott búza,
Lefelé hajlanak, kalászaikat a
Nehéz mag lehúzza.
A zöld búza között
Piros pipacsok és kék virágok nyílnak,
Imitt-amott sötét-vörös tüskerózsa,
Mint egy vérző csillag.
Közeleg az este,
Megaranyosodnak a fehér fellegek,
Szép felhők! mindenik úgy megy el fölöttünk,
Mint egy tündérrege.
Végre ott a város,
Közepén a templom, nagy komoly tornyával,
Szanaszét a város végén a szélmalmok
Széles vitorlákkal.
Úgy szeretek állni
A szélmalmok előtt! elnézem ezeket,
Amint vitorlájok hányja, egyre hányja
A cigánykereket.
2011. január 17., hétfő
2011. január 1., szombat
Petőfi Sándor: Kiskunság (Pest,1848.június)
Szerző:
Született 1823.január elsején kiskörösön. Édesapja, Petrovics István mészárosmester, édesanyja, Hrúz Mária férjhezmenetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott a maglódi evangélikus lelkésznél. Két évvel később a család Kiskunfélegyházára költözött. Petőfi tizenöt évesen kénytelen volt otthagyni iskoláját, a selmeci líceumot, s megismerkedett a nélkülözéssel és a nyomorral. Színházi „mindenes” Pesten, házitanító, majd katonának csap fel Sopronban.
1841 októberében fölvették a pápai kollégiumba rendes tanulónak. Itt ismerkedett meg Jókai Mórral.
Az 1842-es év hozta meg első jelentősebb irodalmi sikerét: az Athenaeum c. szép- irodalmi és tudományos folyóiratban megjelent A borozó című költeménye.
1842 novemberében vándorszínésznek szegődött.
1844 februárjában gyalog vágott neki a pesti útnak, hogy műveinek kiadót találjon.
1844 áprilisától júniusáig szüleinél tölti az időt, Dunavecsén. Olyan versek őrzik ennek emlékét, mint az Egy estém otthon és az István öcsémhez.
1845 márciusában kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből. Mint külső munkatárs továbbra is kötelezte magát arra, hogy verseit egyedül itt jelenteti meg.
1846 márciusában megszervezte a Tízek Társaságát, a hozzá hasonló gondolkozású fiatal írók érdekszövetségét. Tagja volt Petőfi mellett Jókai Mór, Tompa Mihály, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Bérczy Károly, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán és Kerényi Frigyes.
Az 1846-os év más szempontból is fordulatot hozott Petőfi életében. Erdélyi utazása során, a megyebálon megismerkedett Szendrey Júliával.
1847 májusában. Megismerkedésük 1. évfordulóján, szeptember 8-án megtartották az esküvőt.
1848. március 15-ike a pesti forradalom s egyszersmind Petőfi napja. A márciusi ifjak vezéreként az események egyik főszereplője.
1849 tavaszán gondjai ismét megszaporodnak: előbb szüleit temeti el, majd családja nyomorúságos helyzetén próbál segíteni. Szabadságot kér, a rangjáról is lemond. Az orosz beavatkozás hírére csatlakozik ismét Bem hadseregéhez. A legmegfelelőbb pillanatban ahhoz, hogy július 31-én életét áldozza a Segesvár melletti fehéregyházi csatában.
Műfaj
Petőfi Sándor Kiskunság című verse romantikus tájleíró költemény, jellemzője lírai személyesség melyet csodálattal tölt el a természetrendje, változatossága és ereje s a végtelenségébe, tágasságába otthonosan olvad bele, érzelmileg telített.
Tájköltészeti pályaszakasza az életmű korábban is jelentős témájának folytatása, illetve kiterjesztése, hasonló művek: ,Börtönéből szabadult sas lelkem/ Ha a rónák végtelenjét látom”/Az alföld/ ,,Puszta puszta, te vagy a szabadság képe,/ És szabadság, te vagy lelkem istensége!/A csárda romjai/ A Tisza/ A puszta télen/ Szülőföldemen.
Beszélő
Megkettőzött lírai én (elképzelő-elképzelt alak) ez a fajta beszédhelyzet elbizonytalanítja a megszólalást, hiszen a versben egyszerre megtalálható a nagyvárósba képzelgő költő és az elképzelt alföldi vándor, mint beszélő ez aztjelenti hogy a jelen és a múlt idősíkjai összeolvadnak.
Vershelyzet
Egy forró nyári napon, kora délelőtt a puszta egy meghatározott pontjáról, belsejétől indul el a nézet a város felé, a képzeletbeli vándorlás délelőttől egészen sötétedésig tart. A Kiskunságon való elképzelt vándorlás folyamán a táj megidézése s annak látványa kerül középpontba, a lírai én önmagát is belehelyezi a tájba.
Téma
A kiskunság bemutatása, egy képzeletbeli kirándulással.
Szerkezet
Versformája ütemhangsúlyos, négyütemű tizenkettesre épül, ez a hosszúság alkalmassá teszi a részletező leírást, de úgyszintén unalmassá és lassúvá is teheti verstempót.
Nyelvi poétikai eszközök
Változatos poétikai eszköztár írja le a látványt ebből a szempontból az olvasónak a megszemélyesitések és a hasonlatok tünthetnek fel elsősorban, a táj leírásában a színek jutnak fontos szerephez (sárga fenék,sötézöld káka,aranyos fellegek). Sokszor előfordulnak a nyugalmi állapotot vagy lassú mozgást jelentő igék névszók(hever,lomha,meg se' mozdul)és előfordulnak hangutánzó szavak (loccsan,jajgat,károg.
Egyéb
Ez a vidék, a Kiskunság nem csak szülőföldje miatt értékes a költőnek.A vers megírása idején (1848. máj-jún.) politikai reményei is ide kapcsolták, hiszen Szabadszálláson kívánt fellépni a képviselőválasztáskor. Ekkor még nem sejthette a rövid idő múlva bekövetkező kurdarcot. Várakozó bizakodás, optimista derű lengi át az egész költeményt.
forrás:
http://petofisandor.netlap.net/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi_S%C3%A1ndor
Született 1823.január elsején kiskörösön. Édesapja, Petrovics István mészárosmester, édesanyja, Hrúz Mária férjhezmenetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott a maglódi evangélikus lelkésznél. Két évvel később a család Kiskunfélegyházára költözött. Petőfi tizenöt évesen kénytelen volt otthagyni iskoláját, a selmeci líceumot, s megismerkedett a nélkülözéssel és a nyomorral. Színházi „mindenes” Pesten, házitanító, majd katonának csap fel Sopronban.
1841 októberében fölvették a pápai kollégiumba rendes tanulónak. Itt ismerkedett meg Jókai Mórral.
Az 1842-es év hozta meg első jelentősebb irodalmi sikerét: az Athenaeum c. szép- irodalmi és tudományos folyóiratban megjelent A borozó című költeménye.
1842 novemberében vándorszínésznek szegődött.
1844 februárjában gyalog vágott neki a pesti útnak, hogy műveinek kiadót találjon.
1844 áprilisától júniusáig szüleinél tölti az időt, Dunavecsén. Olyan versek őrzik ennek emlékét, mint az Egy estém otthon és az István öcsémhez.
1845 márciusában kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből. Mint külső munkatárs továbbra is kötelezte magát arra, hogy verseit egyedül itt jelenteti meg.
1846 márciusában megszervezte a Tízek Társaságát, a hozzá hasonló gondolkozású fiatal írók érdekszövetségét. Tagja volt Petőfi mellett Jókai Mór, Tompa Mihály, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Bérczy Károly, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán és Kerényi Frigyes.
Az 1846-os év más szempontból is fordulatot hozott Petőfi életében. Erdélyi utazása során, a megyebálon megismerkedett Szendrey Júliával.
1847 májusában. Megismerkedésük 1. évfordulóján, szeptember 8-án megtartották az esküvőt.
1848. március 15-ike a pesti forradalom s egyszersmind Petőfi napja. A márciusi ifjak vezéreként az események egyik főszereplője.
1849 tavaszán gondjai ismét megszaporodnak: előbb szüleit temeti el, majd családja nyomorúságos helyzetén próbál segíteni. Szabadságot kér, a rangjáról is lemond. Az orosz beavatkozás hírére csatlakozik ismét Bem hadseregéhez. A legmegfelelőbb pillanatban ahhoz, hogy július 31-én életét áldozza a Segesvár melletti fehéregyházi csatában.
Műfaj
Petőfi Sándor Kiskunság című verse romantikus tájleíró költemény, jellemzője lírai személyesség melyet csodálattal tölt el a természetrendje, változatossága és ereje s a végtelenségébe, tágasságába otthonosan olvad bele, érzelmileg telített.
Tájköltészeti pályaszakasza az életmű korábban is jelentős témájának folytatása, illetve kiterjesztése, hasonló művek: ,Börtönéből szabadult sas lelkem/ Ha a rónák végtelenjét látom”/Az alföld/ ,,Puszta puszta, te vagy a szabadság képe,/ És szabadság, te vagy lelkem istensége!/A csárda romjai/ A Tisza/ A puszta télen/ Szülőföldemen.
Beszélő
Megkettőzött lírai én (elképzelő-elképzelt alak) ez a fajta beszédhelyzet elbizonytalanítja a megszólalást, hiszen a versben egyszerre megtalálható a nagyvárósba képzelgő költő és az elképzelt alföldi vándor, mint beszélő ez aztjelenti hogy a jelen és a múlt idősíkjai összeolvadnak.
Vershelyzet
Egy forró nyári napon, kora délelőtt a puszta egy meghatározott pontjáról, belsejétől indul el a nézet a város felé, a képzeletbeli vándorlás délelőttől egészen sötétedésig tart. A Kiskunságon való elképzelt vándorlás folyamán a táj megidézése s annak látványa kerül középpontba, a lírai én önmagát is belehelyezi a tájba.
Téma
A kiskunság bemutatása, egy képzeletbeli kirándulással.
Szerkezet
Versformája ütemhangsúlyos, négyütemű tizenkettesre épül, ez a hosszúság alkalmassá teszi a részletező leírást, de úgyszintén unalmassá és lassúvá is teheti verstempót.
Nyelvi poétikai eszközök
Változatos poétikai eszköztár írja le a látványt ebből a szempontból az olvasónak a megszemélyesitések és a hasonlatok tünthetnek fel elsősorban, a táj leírásában a színek jutnak fontos szerephez (sárga fenék,sötézöld káka,aranyos fellegek). Sokszor előfordulnak a nyugalmi állapotot vagy lassú mozgást jelentő igék névszók(hever,lomha,meg se' mozdul)és előfordulnak hangutánzó szavak (loccsan,jajgat,károg.
Egyéb
Ez a vidék, a Kiskunság nem csak szülőföldje miatt értékes a költőnek.A vers megírása idején (1848. máj-jún.) politikai reményei is ide kapcsolták, hiszen Szabadszálláson kívánt fellépni a képviselőválasztáskor. Ekkor még nem sejthette a rövid idő múlva bekövetkező kurdarcot. Várakozó bizakodás, optimista derű lengi át az egész költeményt.
forrás:
http://petofisandor.netlap.net/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pet%C5%91fi_S%C3%A1ndor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)